Karmolt fényén éldegéltem
Hiszen Ő volt csak meg én
a lidércem
Számban alvadt meg a vér
Ízlelgettem mit is ér
ha bevégzem
Gyulladt lelkem tomporán
Ráncosan és ostobán
majd elérem
Mit már oly rég kellett volna
Kötöttem szavaim csokorba
s erényem
Szól majd, recsegve dicsőül
Zengi el, hogy majd megőrül
reményem
Reményt csak mit adhat ajkad
Újjászületik e gyarló alkat
s megértem
Mitől élek vagy mitől halok
Álmot vajon kitől kapok
egészen...
