Tisztátalanul

Sár tapadt nyelvemre s a foszladozó viselet
Emlékben őrzi, majd tépi szét nevemet
Sírni hallom, még ha süketté is lettem
Fekete lyuk tátong üres szemgödrömben

Értem én hidd el, csendet iszom én is
Lebernyeg bánatom élet nélküli szintézis
Pupilla már nem reng, a hang is hallgatag
Szobor lett a szóból, véremből könnypatak

Mosnám le arcodat az ott nem hagyott csóktól
De tisztátalan lelkem már nem óv meg a rossztól
Elégtem a fényben s maradtam csak hamu
Árnyként izzok szívedben míg bezárul a kapu

A kulcs elvész majd, a zár is lustán kattan
Feledés tengerének mélyén fuldoklom a bánatban
Lassan húz le az örvény, mégsem menekülök
Elfogadtam sorsom, s szerelmes közönyöd

Sirató

Maradtam ím csendes éter
Agyba kúszó vegyes hévvel
Reményem, mint koldus jussa
Üres tarisznyája lyukas foltja

Próbáltam hát jó szerencsét
Szemrevaló szép menyecskét
Csókot kaptam, lelket loptam
Múltamat, mély kútba dobtam

Hazug szóval, mire megyek?
Hogy én is, hitszegővé legyek?
Nem hagyom meg ezt a kegyet
Könnyem mentén elevezek

Tovább lépek...tovább állok
Emlékezz! mást nem kívánok
Emlékezz rám, hogy ha fáj is
Halál után...s azután is.

ÖNmARCangKÉP

Üres unott órákban tekereg a sóhaj
Elvette mindenem e csendes ízű tolvaj
Ellepett mindent az átokból szőtt felhő
Halálszag terjeng s mint elszakadt gyeplő

Ereszti el hangom, erőtlen üvöltést
Térdre rogyva bámulom az eltűnő tűnődést
Rajta lábnyom, mocskos sáros hegek
Hangtalan esőben, zsoldosként lépkedek

Harcolok magammal, nincs már több ellenfél
Leigáztam a világot és feladtam a végénél
Monoton azt hallom, mit üzent csak a múlt
Fejezd be végre, ezt az elvesztett háborút

F.O.System - Miért?

http://www.youtube.com/watch?v=opoQFwMQyYE

Szótlanul,
Mindentől távol,
Megadva magad a múló időnek,
A hited már elveszett rég,
Pedig volt benned annyi még,
Hogy szállj, de ez már nem elég
Csak fekszel az ágyon
Álmatlanul,
De meghalni lassan és meghalni csendben
Szótlanul,
Már nem lehet,
Mondd, miért teszed,
Ha nem érdekel senkit már,
Hogy mi lesz veled?

Jézust látom, ahogy a sebektől szenved
És hideg ujjak kutatnak benne,
De a könyörgés már nem segít rég,
És a keresztek tövében térdelve még,
Csak várni, csak várni elég

Mert a kés a húsodba vág,
És a tű a testedbe szúr,
Miért nem érted végre meg,
Hogy ezt nem élheted túl,
Mert a tested is csak por,
Amit ha felkavar a szél,
Hát mondd el, miért teszed,
Hát mondd el nekem, hogy miért

Ítélet

Megszületett hát a csend
Torkom mutatója most kileng
Látni vélte, hogy még élt e
S a reszkető csalódottság ítésze
Engedte rá nehéz pallosát
Kimetszve szívéből, annak hazug darabját