Kék piros

Kék piros

Lehetett volna apámhoz, kegyesebb is az élet
Hisz a fájdalmat számára, bőkezűen mérted
Elvetted hangját, majd az ágyhoz kötözted
De talán egy szebb világ van, ím már mögötted

Inak recsegtek a hosszú évek órái alatt
Munkába fulladt a szénporos, zakatoló paplanhuzat
Lábai vitték...ameddig csak bírta
"Egy kisfröccsöt Lacikám a gyereknek egy jaffa"

Volt, hogy ott aludtam édesapám mellett
Számára az éjszaka percei is munkával teltek
Volt, hogy ebédet vittem a rozzant biciklin
A kilöttyenő leves eltűnt a szivacsos serclin

Éjjel még felsírok és kiabálom nevét
Kalimpálok ügyetlenül s keresem kezét
Hiányzol apám s azt nem tudhatja senki
Micsoda fájdalom tud rajtam, folyton úrrá lenni

Csíkos zokni története

Kezdetben volt az Istennek fonala
Gondolkodott rajta, mit is alkosson vala?
Ha már hét nap alatt megteremtette a földet
Fonalból szőni micsoda teremtő ötlet

Rakosgatta hát a szemeket egymásnak utána
Míg nem felkerült a "mű" az elkészült listára
Lógatta hát lábát felhőnek széléről
De csak nem volt tökéletes, így szegről végről

Mivel is dobja fel az unalmas darabot
Varázsoljunk rá színeket és csíkos alakzatot
S adjuk rá egy kecses lány lábára
Hogy majd Kovi is csak füttyentsen utána

Adjuk rá, hogy ne fázzon a vékony dunna alatt
Hisz az energiaitaltól csak a szívverése lett vadabb
Na meg a pajzán kurta kis gondolatok
Mik a munkaidő alatt okoznak majd gondot

Félre sandít hát a lány s biciklire pattan
Izzad is a szentem a megtett úttól lassan
Eldobja hát a meggyötört drótszamarát
Nem érti egy zokni, hogy okozhat ennyi galibát