32

Csókot rejt majd, hogy ha mondja
S a papíron a tinta foltja
Perzseli az üres teret
Elküldve az üzenetet

Mondja el, mit szó nem mondhat
Gondolatok, mit szavak fontak
eggyé akár két szép testet
Teltek így el sok szép estek

S még most is ott a régi izzás
A párás fű s a titkos tisztás
Heveredtünk el, ott mi ketten
Egyedül a naprendszerben

Csillag módra szórtunk szikrát
Tejutakba fűztünk mintát
Ugrottunk át dimenziót
Kéz a kézben...de szép is volt

Most, ím visszatértünk hát a földre
Hogy együtt maradjunk örökre
S majd holtunk után a tejútban
Fürödjünk csillaghullásunkban

Öt sor

Kit álom tart ébren
Táncolva a valóság s a képzelet határán
Keringve a szürke felhőkben
várva a fényt, mely enyhülést hoz
Forrongó lelkem nyughatatlan oltárán