2011. január 26., szerda
Búcsúzó
Meghalni jöttem hát
S hogy, feladják a kenetet
Temetni a jelent
És semmivé lett nevemet
Körvonalam megrepedt
Párologva illan a szó
Szivárogva pislákol
A tombolán nyert koporsó
Elhajlik a célkereszt
Benne saját arcom
Elváló hús, bőrlebeny
Szárad csak a hanton
Körmöm alatt piszok ül
Pipázgat a tornácon
Vér helyének őrzőit
Tartom vissza láncon
Földet öklend a garat
Tüdőm bogarak hazája
Lámpást gyújt a képzelet
A múlt ázott aurája
Nincs más, csak a köszönet
És profilomra égett mosoly
Kés futott át ajkamon
S egy marék szőlőcukor
Búcsúra hajlik a kéz
Törött csonkok szilánkja
Utolsó emlékként vésetve
Az elrothadt kopjafába
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)