Sanyarún, lüktetve az izzó
máglya birtokába kiált
ELÉG!!!
Legyen bár rút a bánat
legyen ám halált súgó
búgó hangján, megreped a folt
boszorkány ölbe varrt imát
RIKOLT!
Szennyes szavak omlanak
garatjának véröblös tornyain
ugrik alant az akarat
s terül el, köveknek romjain
Fiam!
Volt egykor e gyászos test
Mit most meredten bambulok
Tőrt döfének szívembe
S én is alant maradok
sorsomnak ím, nem lehetek cinkosa
hullaszagot legyez felém a szó
éget e tűz, mit most iszok
ruhátlan ölbe gyúl a tenyér
ERESSZ!!
Ne érj hozzám szavaddal
méregbe oltott nyelved nyaldos
tapad rám szutykos szitokkal
TÁVOZZ!
Hisz, egymagamban küzdök csak
míg e megbomlott elme él
elfed majdan kóró s tövis
s testemet bontja el, ezernyi gyökér
Imádkozz!
