2010. július 5., hétfő

Beszámoló






Halva születtem, minek hát érezni?
Vérem még langyos, szeretném élvezni
Megnézni a percet, kívülről magamat
Lágyan elbomló, emlékkép ma alatt
Bontok egy emléket, hátha ez szabadabb
Tele van szénsavval, marja a nyakamat
Lenyelem persze, de mégis felbüfögöm
Rossz ízű szellemek, panírban kisütöm
Tetejére habcsók, lezseren rádobva
Langyos kis tűz ég, de testem még akarja
Nyers maradt az élet, szépen megformázom
Csontokkal befelé, nehogy már átázzon
Elmúlik ez is, persze egy nap alatt
Érinteni szeretném, belülről magamat
Szólok a pincérnek, hangom már elvásott
Az Ő szemén keresztül látom a világot
Kórság pusztít újra, én még a büfében
Egyedül úszkálok a kávéscsészémben
Indulok újra, hát ha ez más nap lesz
A postásra várok, azt mondta becsönget
Kortyolok újat, talán ma megbánom
Hogy ébren maradtam, s ez már nem álom
Lebegnek szavaim, annyira édesek
Akár a fruktózban a poláris kötések
Kinyújtott kézzel lépek az ablakhoz
Csukva van ismét, így hogy érek aszfaltot?
Gondolatban gondok, bújnak át kulcslyukon
Egy autó rám dudál, a makettasztalon
Kitérek előle, elvileg megúsztam
A végére csak annyit, mindenkit csókoltam...