Többfelé

Megmarni készült s a harapásnak helye
Pulzálva dobbantott, ahogy a szív jegyezte le
Szétáradt a méreg, miképp rendelte a természet
Szavaim léggé vállnak, vigye el az enyészet

Vigyen el mindent, hisz semmi mást nem hagyott
Mint a félelem kulcslyukán átszűrődő bánatot
Borostás gomblyukán a hajnal égető sugarát
Lecsúszott asztalról a hideg-sós vacsorát

Vinné tovább, csak a beképzelt képzelet
Mint, ahogy az élet lopja el tőlem az éveket
Vándorló koldusként ráncos, ősz szemekkel
Zsebem tele rémálom fonalból szőtt tervekkel

Vittem mindent, mi morzsákat ott hagyott
Keserű kis bogyókban az unalmas szombatot
Lábnyomát sikáltam, még ha nem is látszott
Hisz évek hosszú folyamán, nem csak velem játszott.

Closed

Homlokkal dőlök, koporsóm reszkető falának
Rozsdás szögek merednek a véreres pilláknak
Fény csorog be a gyűszűnyi járaton
Kezeim hetykén mellemre kulcsolom

Fázom, de csak ázott föld, mivel testemet takarom
Halni vágytam, most mégis az életet akarom
Kapaszkodom görcsösen, de nincs már mit markolni
Halott vagyok hát...s próbálom ezt felfogni

Próbáltam meglenni, szaros kis éltemben
Szomorúságomat is egy másik fölé temettem
Voltam az, mi soha nem akartam lenni
Vágytam rá csak egyszer...egymagam maradni

Teljesült az óhaj s most itt fekszem büntetlen
Elszámolás napja jő...Istennel s énvelem
Lesz majd mit egymás, "ártatlan" fejéhez vágni
Itt már úgysem nyerhetek, hát ideje tovább állni

Majd villám csap a korhadt kopjafába
Térjek most már észre, végre valahára
Ahogy ott feküdtem s láttam a síromat
Hallottam apám hangját...szelíden hívogat

"Jöjj fiam, megleszünk itt együtt, mint előtte a földön is"
mire oda értem volna, már zárták a mennyeknek kapuit."

Emlék(er)ezet

Béklyók láncolták szorosan az ágyhoz
Komótosan ballagott a halál apámhoz
Kaszáját fente, hogy peregtek a szikrák
Nesztelen süppedtek fájdalomba az órák

Szeme mely kék volt, úgy nyelt el engem
Sírásom visszafogva csak a gombócokat nyeltem
Mondta volna szegény ha lett volna hangja
De sajnos alul maradt a szikével vívott harcba

Kivágtak egy darabkát s maradhat az élet
Adjuk be e löttyöt, élhet még pár évet
mondták az orvosok, majd tartották markukat
Bizony mély az a zseb mit pénz be nem foltozhat

De ez a pár év sajnos, hamar lett pár hónap
Hiányzik apám...s csengése a szónak
Hiányzik minden mit csak Ő adhatott nekem
Köszönöm életem, és főleg azt, hogy
Igaz emberré lehettem.