Köszönet

Két igen, kiket kötött a nem
Ismerős érzés, mégis ismeretlen
Fájdalmas ím, mégis oly badarság
Mint csókolni azt kiből süt a hazugság

Évek voltak, hosszú hosszú évek
Őrlődtek pofonok alatt, porrá a remények
Ez a balga szív, vajh miért is szeretett
S mondta ki egykor boldogan nevedet?!

Rohantam hozzád, csókodra vártan
Hevesen dobbant e hús a bordámban
Ám, most szivárog belőle, valami lé
Szavaddal döfködtél s szakítottad ketté

Mégsem bánom, okultam hát belőle
Milyen az ördög arca, angyalnak előtte
Hibám okán, mint tűnek fokán
Furakszom át s eme boldog órán
Szabaddá lettem, bilincseid után...

Egy halott blogbejegyzése

Legelső, utolsó

szomorúfűz koporsó

skatulyányi rekeszében

mésszel kennek

fel ne keljek

hangom tartják

úgy altatják

furulyáknak zokogását

ürességből merítem

Csendnek cseppje

robban neszbe

félelmemet legyezgetve

szólna szám

dadog csupán

agyamban lötyög

e rothadó lötty

miből kortyolok

ha szavakra szomjazok

mert magamnak

társa vagyok

Van kiadó hely

s hosszanti delej

északtól-délig

a földtől az égig.

Csak érzés nincs

az ott maradt.

Illatok sincsenek

mosoly sincs…

elmegyek

Zeng a kórus

egy üres trónus

fakó koronáján

kánonban dúdolják

Ég Veled! Ég Veled!