2009. június 16., kedd

Jövő kockák



Lángok mérge csap hát feljebb

A szívekbe fúr egyre beljebb
A sebek szélén, hogy gennyesedjen
Alaposan mindenre kiterjedően
Fertőzze hát meg a Földet
S az útba eső összes testet
Lánca koppan, ahogy húzza
Vércsík jelzi, hol volt útja
Mezítlábas látomások
Döntik romba majd e világot
Mi maradna mi még édes?
A száraz kóró, mi túl érdes
Vagy a gonoszoknak gondolata
Mit az atombomba is csak megkarcolna
A megfertőzött jövőképet
Mona Lisát, ahogy tépked
Foszlányokká saját arcát
Kigúnyolva alkotóját
Dőlnek le, majd sorra tornyok
Nem készülnek újabb szobrok
Kérges tenyér csap majd össze
Hogy új démonát dicsőítse
S ha maradt is még tiszta folt
Lassan szürkévé ráncosodik, mint holt
Bőrének kicsiny sejtje
Bezárva egy üvegtestbe
Kering-kering, de nincs már kiút
A tükörben mi rég kicsorbult
Önmagát, hogy megtalálja
Érzéseit mélyre zárja
Kulcsa mi volt rég elveszett
Keresni értelmetlen cselekedet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése