Kék piros
Lehetett volna apámhoz, kegyesebb is az élet
Hisz a fájdalmat számára, bőkezűen mérted
Elvetted hangját, majd az ágyhoz kötözted
De talán egy szebb világ van, ím már mögötted
Inak recsegtek a hosszú évek órái alatt
Munkába fulladt a szénporos, zakatoló paplanhuzat
Lábai vitték...ameddig csak bírta
"Egy kisfröccsöt Lacikám a gyereknek egy jaffa"
Volt, hogy ott aludtam édesapám mellett
Számára az éjszaka percei is munkával teltek
Volt, hogy ebédet vittem a rozzant biciklin
A kilöttyenő leves eltűnt a szivacsos serclin
Éjjel még felsírok és kiabálom nevét
Kalimpálok ügyetlenül s keresem kezét
Hiányzol apám s azt nem tudhatja senki
Micsoda fájdalom tud rajtam, folyton úrrá lenni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése