2009. augusztus 13., csütörtök

Öt sor



Kit álom tart ébren
Táncolva a valóság s a képzelet határán
Keringve a szürke felhőkben
várva a fényt, mely enyhülést hoz
Forrongó lelkem nyughatatlan oltárán
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)