Belső feszület

Nyakadon cikázik tekergő nyelvem
Kígyóként kúszna szádba, hogy társat keressen
Érintésem rázna, mint finom kis áramütés
Szerelmünkből születő, kozmikus kisülés

Vonzó formás csípőd s domborodó melled
Ajkam hívja menten, hogy köztük elveszhessek
Szerelmes ölelésed, soha el nem hagynám
Még azután sem, miután már meghalnánk

Tüdőmből kiszakadó, vadul futó sóhaj
Körbezárja tested s nem lenne oly óhaj
Mit elfeslett szívem mégsem teljesítene
Legyen ez valóság s ne csak egy kitalált
MESE!