Üres unott órákban tekereg a sóhaj
Elvette mindenem e csendes ízű tolvaj
Ellepett mindent az átokból szőtt felhő
Halálszag terjeng s mint elszakadt gyeplő
Ereszti el hangom, erőtlen üvöltést
Térdre rogyva bámulom az eltűnő tűnődést
Rajta lábnyom, mocskos sáros hegek
Hangtalan esőben, zsoldosként lépkedek
Harcolok magammal, nincs már több ellenfél
Leigáztam a világot és feladtam a végénél
Monoton azt hallom, mit üzent csak a múlt
Fejezd be végre, ezt az elvesztett háborút
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése