2010. december 16., csütörtök
Köszönet
Két igen, kiket kötött a nem
Ismerős érzés, mégis ismeretlen
Fájdalmas ím, mégis oly badarság
Mint csókolni azt kiből süt a hazugság
Évek voltak, hosszú hosszú évek
Őrlődtek pofonok alatt, porrá a remények
Ez a balga szív, vajh miért is szeretett
S mondta ki egykor boldogan nevedet?!
Rohantam hozzád, csókodra vártan
Hevesen dobbant e hús a bordámban
Ám, most szivárog belőle, valami lé
Szavaddal döfködtél s szakítottad ketté
Mégsem bánom, okultam hát belőle
Milyen az ördög arca, angyalnak előtte
Hibám okán, mint tűnek fokán
Furakszom át s eme boldog órán
Szabaddá lettem, bilincseid után...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése