Ébredés után

Csak nézem, ahogy lábnyomod itt marad
S reggelente csendben ásít a tudat
Időzik tekintetem kusza kis hajadon
Míg a párnahuzat árnyát megtöri a neon

Tested még otthon, kávégőzben fürdik
Szappanoz a tejhab mi tetején képződik
Halkan mozdul lépted, szinte alig hallom
Tükröződik másod egy kóbor energiaponton

Pillámat lesütöm, míg fényed betölti a szobát
Árnyként osonok, úgy bújom szemed sarkát
Léptedben lépek, szememmel ölellek
Vágyom a szóra, mik ajkaid gejzírjén feltörnek

És hívogatsz szüntelen, mint virág illatos nedve
Nyíló szirom ajkaid nektárjának kelyhe
Ugye holnap is láthatlak, egy rövidke kis percre?
Hogy e képeket összefűzzem egy végtelen tekercsbe.

Vegyi

Mész égette váza a testnek
függőség ölel s hevít
bugyogva osztódik a létben
a sár szagú, savanyú kenyér

Illatod osonva lobban
hátamon csobban nesze
úszik hangtalan, gerincemen
s fürdöm én is ővele

Holnapnak emléke füstöl
langyos még a testetlen parázs
kést merít és ölelve csókol
fullánkjával a lódarázs

Támolyog hitem a súlytól
szememen stigma őrködik
félem bíz a gonoszt
és múltamat őrző orkjait

Száguldva szippant a mámor
most, hogy a lelkem testet ért
hamuból épült e gyermek
mit hamuvá bont el e földi lét.

Kesergő

Nincs semmim, csak egyebem
morzsává lett kenyerem
mond Istenem, miért van ez?
mond Istenem, miért van ez?

Kötéllel a nyakamon
hogy élhetnék szabadon?
mond Istenem, hogy lehet?
mond Istenem, hogy lehet?

Kérgessé vált tenyerem
Ránc folyókban fürdetem
mond Istenem, élet ez?
mond Istenem, élet ez?

Megszültek, hát itt vagyok
Leülök...és meghalok
mond Istenem, érted ezt?
mond Istenem, érted ezt?

könny levesből kortyolok
vagy jóllakok vagy koplalok
mond Istenem, látod ezt?
mond Istenem, látod ezt?

Utolsó nap... teremtőm
földi testem, temetőm
jaj Istenem, végem lesz!
jaj Istenem, végem lesz!

Tinta

Nézzük hát
tollamból mi csorog
némi tinta
és kifacsart gondolatok.

Remegni éreztem
megfonnyadt kezem
nem voltam vétlen
hogy túléltem a jelent
szúrt még a fény
s töppedő epém
zöld tartalma forgott
emésztve fel a foltot
keservben bontotta el
a genny szagú pehely
tölteléke volt testnek
szorgosnak s restnek
üledék a velőből
reszelt ízű jövőmből
míg a tornácon lógtam
egy rozsdás torzóban
kémleltem a tájat
az egyetlen fűszálat
hamuban forogtam
hidegben, langyosban
s az élet, mi elfogyott
tollam szárán kongott
torkomnak harangján
folyt el utolsó csepp
tintám.

Búcsúzó

Meghalni jöttem hát
S hogy, feladják a kenetet
Temetni a jelent
És semmivé lett nevemet

Körvonalam megrepedt
Párologva illan a szó
Szivárogva pislákol
A tombolán nyert koporsó

Elhajlik a célkereszt
Benne saját arcom
Elváló hús, bőrlebeny
Szárad csak a hanton

Körmöm alatt piszok ül
Pipázgat a tornácon
Vér helyének őrzőit
Tartom vissza láncon

Földet öklend a garat
Tüdőm bogarak hazája
Lámpást gyújt a képzelet
A múlt ázott aurája

Nincs más, csak a köszönet
És profilomra égett mosoly
Kés futott át ajkamon
S egy marék szőlőcukor

Búcsúra hajlik a kéz
Törött csonkok szilánkja
Utolsó emlékként vésetve
Az elrothadt kopjafába