Gondolat forgácsok

Egyszer talán, majd részben
Sikerül eggyé válnom az egészben
Gyermekként a felnőtt testben
Az emberek között egy szűk ketrecben
És részese lehetek én is a szónak
Mi egy angyal szájából, oly édesen szólhat
Útjára indul alattam a rozoga csónak
A lányhoz kivel talán, találkozom holnap
S én nézhetem őt, mígnem megeshet
Valami oknál fogva mégis csak megszeret
Meg is csókol, ha lesz hozzá mersze
És bennem is lappang, egy kevéske persze
Szeretni Őt, ahogy még mást, senkit sem
Lesz elég erőm? Vagy ismét győz a félelem?!
Szemébe nézni, és oly tisztán szeretni
Ahogy a filmekben is csak ritkán szokott lenni
Megmerülni benne, a tiszta lélekben
Összeforrni, ahogy a vas az izzó tégelyben
A szavakat mik már oly régóta szólnak
Meghallani őket és örülni a jónak
Nem gondolni múltra, és nem gondolni rosszra
Az ördög is majd, csak örömem fokozza
Jókedvemnek még akkor sem lesz híja
Sújtson is bármiképp rám a jó Isten haragja