Szenny

Az utca és a por, beleszövődik mocskos talpamba
A macskakövek hamis nyávogással karmolják lábam
És vastag a por, mely befedi eltökélt alakom
Este van és sötét, gyalog harapok a karomba

Nőnek a házak, ráncaimba szakad a szenny
Kapcsold le elbutult fantáziám, elvisz a szemét
Folyik a mocsok, áradva zúg a kövek sebein
Vérzik a halál üres konzervdobozban botorkál

Koldus kiabál eltört üvege után, siratja a szemetet
Talált, futva szúrta tüdőbe a halált
És állati ürülékek tapasztják felhúzott sátrát
Nem érti miért sötét az éj és miért bűzlik a világ

Ember ő vagy csak figura, kit valaki kitalált
Naptár, de minek, ha napok sincsenek, ez így üres
És saját hányásában fekszik, és közben kiált
Üvölti a múltat, mely talán nem volt ilyen szennyes