Emlék(er)ezet

Béklyók láncolták szorosan az ágyhoz
Komótosan ballagott a halál apámhoz
Kaszáját fente, hogy peregtek a szikrák
Nesztelen süppedtek fájdalomba az órák

Szeme mely kék volt, úgy nyelt el engem
Sírásom visszafogva csak a gombócokat nyeltem
Mondta volna szegény ha lett volna hangja
De sajnos alul maradt a szikével vívott harcba

Kivágtak egy darabkát s maradhat az élet
Adjuk be e löttyöt, élhet még pár évet
mondták az orvosok, majd tartották markukat
Bizony mély az a zseb mit pénz be nem foltozhat

De ez a pár év sajnos, hamar lett pár hónap
Hiányzik apám...s csengése a szónak
Hiányzik minden mit csak Ő adhatott nekem
Köszönöm életem, és főleg azt, hogy
Igaz emberré lehettem.