Megmarni készült s a harapásnak helye
Pulzálva dobbantott, ahogy a szív jegyezte le
Szétáradt a méreg, miképp rendelte a természet
Szavaim léggé vállnak, vigye el az enyészet
Vigyen el mindent, hisz semmi mást nem hagyott
Mint a félelem kulcslyukán átszűrődő bánatot
Borostás gomblyukán a hajnal égető sugarát
Lecsúszott asztalról a hideg-sós vacsorát
Vinné tovább, csak a beképzelt képzelet
Mint, ahogy az élet lopja el tőlem az éveket
Vándorló koldusként ráncos, ősz szemekkel
Zsebem tele rémálom fonalból szőtt tervekkel
Vittem mindent, mi morzsákat ott hagyott
Keserű kis bogyókban az unalmas szombatot
Lábnyomát sikáltam, még ha nem is látszott
Hisz évek hosszú folyamán, nem csak velem játszott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése