A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szó kölcsönző. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szó kölcsönző. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 13., kedd

F.O.System - Miért?



http://www.youtube.com/watch?v=opoQFwMQyYE


Szótlanul,

Mindentől távol,
Megadva magad a múló időnek,
A hited már elveszett rég,
Pedig volt benned annyi még,
Hogy szállj, de ez már nem elég
Csak fekszel az ágyon
Álmatlanul,
De meghalni lassan és meghalni csendben
Szótlanul,
Már nem lehet,
Mondd, miért teszed,
Ha nem érdekel senkit már,
Hogy mi lesz veled?

Jézust látom, ahogy a sebektől szenved
És hideg ujjak kutatnak benne,
De a könyörgés már nem segít rég,
És a keresztek tövében térdelve még,
Csak várni, csak várni elég

Mert a kés a húsodba vág,
És a tű a testedbe szúr,
Miért nem érted végre meg,
Hogy ezt nem élheted túl,
Mert a tested is csak por,
Amit ha felkavar a szél,
Hát mondd el, miért teszed,
Hát mondd el nekem, hogy miért

2009. november 18., szerda

F.O.System-Utolsó üvöltés



Még most is hallom magamban a hangok zaját,
De a napok között céltalanul, sodródunk tovább.
Még most is látom magamban, a mozdulatlan arcokat,
Ahogy a fájdalomtól bennük, üvölt minden gondolat.

Az utolsó üvöltés, már egy halkuló suttogás,
Az utolsó mozdulat, egy erőtlen remegés.
Lassan felettünk elmúlik minden, ahogy jöttünk, csendesen,
Eltűnünk a semmiben.

Minden lépésem, oly távol van már,
És megfakult sorok között, minden üresen áll.

Az utolsó üvöltés, már egy halkuló suttogás,
Az utolsó mozdulat, egy erőtlen remegés.
Lassan felettünk elmúlik minden, ahogy jöttünk, csendesen,
Eltűnünk a semmiben.

Ha bennem elmúlik minden, akkor majd megértem,
Mert közöttük egy halvány képen magamat nézem.

Az utolsó üvöltés, már egy halkuló suttogás,
Az utolsó mozdulat, egy erőtlen remegés.
Lassan felettünk elmúlik minden, ahogy jöttünk, csendesen,
Eltűnünk a semmiben.

2009. május 28., csütörtök

The Cure-Homesick




Homesick

Hey hey!
Just one more and I'll walk away
All the everything you win
Turns to nothing today
And I forget how to move
When my mouth is this dry
And my eyes are bursting hearts
In a blood-stained sky
Oh it was sweet
It was wild
And oh how we...
I trembled
Stuck in honey
Honey
Cling to me...
So just one more
Just one more go
Inspire in me the desire in me
To never go home

Oh just one more
And I'll walk away
All the everything you win
Turns to nothing today
So just one more
Just one more go
Inspire in me the desire in me
To never go home




Hazavágyódó

Hé, hé!
Csak még egy utolsó, és már megyek is
Az a sok minden, amit nyertél,
Ma semmivé lesz
És elfelejtem, hogy kell mozogni,
Mikor ilyen száraz a szám
És szemeim szétdurranó szívek
A vérfoltos égen
Ó, édes volt,
Vad volt,
És ó, mi mennyire...
Remegtem
A mézbe ragadva
Drágám,
Tapadj rám...
Hát csak még egy utolsó,
Csak még egy kör
Ösztönzöd bennem a vágyat,
Hogy sose menjek haza

Ó, csak még egy utolsó,
És már megyek is
Az a sok minden, amit nyertél,
Ma semmivé lesz
Hát csak még egy utolsó,
Csak még egy kör
Ösztönzöd bennem a vágyat,
Hogy sose menjek haza

Forrás: http://thecure.extra.hu

Fordítás Szécskai Gábor

2009. május 27., szerda

F.O.System : Utolsó üvöltés


Még most is hallom magamban a hangok zaját,
De a napok között céltalanul, sodródunk tovább.
Még most is látom magamban, a mozdulatlan arcokat,
Ahogy a fájdalomtól bennük, üvölt minden gondolat.

Az utolsó üvöltés, már egy halkuló suttogás,
Az utolsó mozdulat, egy erőtlen remegés.
Lassan felettünk elmúlik minden, ahogy jöttünk, csendesen,
Eltűnünk a semmiben.

Minden lépésem, oly távol van már,
És megfakult sorok között, minden üresen áll.

Az utolsó üvöltés, már egy halkuló suttogás,
Az utolsó mozdulat, egy erőtlen remegés.
Lassan felettünk elmúlik minden, ahogy jöttünk, csendesen,
Eltűnünk a semmiben.

Ha bennem elmúlik minden, akkor majd megértem,
Mert közöttük egy halvány képen magamat nézem.

Az utolsó üvöltés, már egy halkuló suttogás,
Az utolsó mozdulat, egy erőtlen remegés.
Lassan felettünk elmúlik minden, ahogy jöttünk, csendesen,
Eltűnünk a semmiben.

2009. április 9., csütörtök

Erdélyi József: Reggel




Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok.
Kéklett az ég, sütött a nap; mentem sötét fenyõk alatt.
Kezemet fogta jó apám; sárgarigó fütyült a fán.
Sárgarigó, huncut rigó, azt fütyülte, hogy élni jó;
Hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét.

Jó lenni nagynak, kicsinek, mindennek és mindenkinek,
Sárgarigónak legkivált, nagy kertben élni nyáron át,
Fenyõre szállni rangosan, fütyölni szépen, hangosan,
Hirdetni vígan szerteszét, hogy élni jó, hogy élni szép,
Ha fogják az ember kezét…

Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok.
Kék lesz az ég, ragyog a nap; megyek magas fenyõk alatt;
Kezemet fogja holt apám, s megszólal egy rigó a fán.
Azt mondja majd az a rigó, hogy élni szép, hogy élni jó;
De halni szebb és halni jobb, s én mosolygok és meghalok…

(1935)