E megrepedt szív mi belül itt ketyeg
Nem ismer embert, se istent se órát se perceket
És napok sem telnek csak késhegynyi pillanat
Porlik el létezés …foszlik szét a gondolat
Midőn a szebb napok, mint borongós felleget
Festik át a mennyet és zúzzák szét az eget
Körbefon a bánat kapaszkodik oly makacsul
A lehulló bús eső arcomon sűrű könnyé alakul
És ott, ott hol a ketyegő szívbe maró percek
Mint dobot mit a vad zene ritmusára vertek
Péppé zúzzák az órák és a vergődés végén
Egyedül állok érzéseimmel a világnak végén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése