A percek majd úgy morzsolódnak el
mint száraz kenyér a vándor gyomrában
S az idő már mit sem számít
Hisz az órák tétova kattogása
Kong halkan egy szívritmusnyi dobbanásban
Menekülőre fogva iszkol tova messzire
Hol a napok fénye csak tompán elborul
Nem számít már semmi
Nincs olyan hogy létezés
Szemed a tükörkép miben lelked íve feltolul
És e perc vagy óra …talán egy eljövendő nap
Törött szilánkként száz darabban egyesül
A pillantás mi fényt hoz
A sötét, fakó ürességbe
A görnyedt test az ifjonti vágytól újra megfeszül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése