Egyedül vagyok, már árnyékom sem követ
Megszáradt só borítja arcom
Mereven bámulom a megfonnyadt eget
Testem még aprókat reszket
S okád ki gyomrából a fájdalom
Forgasd meg törőd lelkemben
Hisz szívemben van még pár csepp vér
Ha egy is marad az úgy már mit sem ér
Döf belé százat, akár ezret
Folytasd csak hisz mindig is ezt tetted
Facsard ki szárazra, mint egy koszos rongyot
Vesd kutyák elé akár a koloncot
Marcangolják bátran a büdös húst
A széttépett darabkákat szedd majd össze
S egy óvatos mozdulattal lökd a pöcegödörbe
Hints rá hamut, temesd csak el bátran
Mélyen a föld alá többet ne is lássam
Szűnjön meg dobogni, szűnjön meg hát végleg
Rothadjon el akár a szemét kupac
Majd rágják el és hányják ki a férgek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése