Kézenfogva

Hullámzik majd lebeg kicsit,enyhén félresandít
Bogárnyi szemében véres emlékek szaggatottan sóhajtanak
Menekül ő is, valaki komótosan odaér,arcán végig simít
Hosszasan méregetik egymást.Félnek.Hirtelen ordítanak
Egyet...
Parányi keze elfér kérges,üreges tenyerem odújában
Óvatosan sziszeg, talán retteg a selymes haláltól
Én csak szemlélem,próbálom kulcsom a valóság ajtajában
Mind hiába igyekezetem, recseg a zár a rozsdától
Kettőt...
Enyhén megtorpanok, hisz langyos szél sodorja tarkóm
Én megragadom kezét s óvatosan magamhoz szorítom
Megsimítom bájosan kócos,végtelennek tűnő ajkán
S közösen számolgatjuk...egy..kettő...három...
Elrugaszkodunk...
Mily élesen zavaros eme élmény,látszólag élünk
Miért nem elég nekünk e habarcsos,rettegős kis világ?
Titkok ezek miket akár percek alatt meg is fejthetünk
Mégsem merem elengedni kezed, hisz egyedül nem zuhanhatok
Tovább...