Felszántott aggyal lebegve a káromlás horizontján, zubogó lángnyelvek méretes pörölyszerű csapásai között...elveszetten a tévutak burjánzó meredélyein.
Látva a percet mely óriáskerékként írja le elipszis alakú pályáját.Ganajtúró bogárként hányja maga elé a letört szélű időt, hogy úrrá legyen agyát elborító őrületén.Fekete minden, a nappali sistergés hirtelen hanyatt dobja magát és jajveszékelve üríti gyomra tartalmát egy aranyozott szélű pöcegödörbe.Hisz ez maga a bolygó amin élünk....
A mi kis undorkeltő lakóhelyünk...ilyenné tettük.
Talán így érezzük jól magunkat.
Körbe körbe hordoztatjuk, cipeltetjük magunkat a távolba sikló turistajárattal s közben eszeveszetten oldjuk ki fényképezőmasinánk vértől meredő szemgolyóját.
Készül az utókornak is valami...a panorámás busz ablakából
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése