Törékeny cseppekben lebegő kis pöttyök s rajtuk átbucskázó nyomtalan kis pöttyök
röppenő ábrándban felhorgolt emlék...lépésben gyengülő galacsinszármazék
mámor hát teljesítsd kötelességed benned kiben üdvösséget nyerünk,
szépen könnyedén magas felhők puha kis gombócain tördelt meredélyek,
keskeny nyílásain egyre feljebb merengve a borún, végig a könnyeken hol felszántott
sosem volt görgetegek emelkednek szemek redőin ráncosan mindig valamit várva,
talán a holnapot...a könnyelmű zárva létet a burkolt ölelést a vágyat mi ott pörög a
mutatók ketyegő állomásain a hazugságok retináján átverdeső madarak foszladozó tollai közt,
vemhes kukacok várják a pillanatot miképp válhatnak csodaszerű lidércé, valami újként ünnepelni a múlt bomlásain felszaladt kis tűnődő koloncot, csak úgy szabadnak lenni...dobok törtető szólamainak hullámán lovagolni, mi sose volt... sose volt igaz miképp a virágok sem valódiságukban tündökölnek oly ragyogón, búcsút intve ahogy az idő majd csak odébb áll sohanapján nehézkeset lépegetve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése