Megkondult a végnek hangja s a kábelek ősi dzsungelén
ott marad az ember ahol született a földbevájt gödörnek mélyén
száz szózat is lebeghet s mit sem ér a kárhozat
porrá lesz a csont is bármennyire tiltakozik az akarat
gyász kering majd mindenütt, mint köd a fortyogó lábas közepén
felszakad a boltozat a rianó lelkek sírásának gyötrelmén
hol van már az a húscafat, mit éles szike markolt és köpött tálba
burjánzó kis gócokat termelt a test s menekült terápiába
tű fúrja magát beljebb a langyos húsba, űrként tátong
a hentes bárdjának mócsingos helye
szívembe szúrt kardoknak már sosem gyógyul be
fájdalomtól szivárgó hege
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése