Altatódal

Hosszú hajam lebegteti a szél
Pára lepi el, fülledt arcom
Nyirkos este oson a sötétben
Ólmosan reccsen a koporsófödél

Jajj veszéknek hangja hallgat
Kezem ernyedten markolász
Rikító hang hagyja el torkom
Kezdődhet az ördögi nász

S ki egykor oly fontos volt
Tűnt el lelkemből hirtelen
Szem nem mozdul, nem mozog a száj
Utoljára mondja nekem:
Halott ember jó éjszakát!